A sémám egy zárt szoba, ablaka nincs.
Ajtaján forrón éget a kilincs.
Nyitogatom egyre, az idő itt nem telik.
Ez a hetedik szoba, az a bizonyos hetedik...
Tenyerem már tiszta seb, sajog.
Odabent egy kisgyerek sír, aki én vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lutry.blog.hu/api/trackback/id/tr7218302553
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.