Ebbe a címbe minden keserűségemet sikerült belesűrítenem, mindent, amiért elindultam, amiért itt vagyok, amiért kitartok és folytatom...

A hazám szégyene, hogy Svájcba kellett költöznöm, hogy megkeressem azt a pénzt, amit a soha nem látott "svájci frank" jelzáloghitel felvétele során-után uzsoraként követelnek rajtam. De: a héten ezt is kifizettük, ez sem nyomaszt már tovább.

A hazám szégyene, hogy a munkámért már a minimábért sem kapom meg, hiszen pedagógusként "bérkiegészítést" adtak (már 2023 januárjában), hogy elérje a fizetés összege a minimálbért, pedig már nem vagyok pályakezdő.

A hazám szégyene, hogy ötven év felett nem találtam a hivatásom helyett másik munkát, amiből meg tudtunk volna élni.

A hazám, a kormányom szégyene, hogy olyan megosztottá tette a társadalmat, amiben már nem jó lenni.

A hazám szégyene, hogy Svájcban - gyakorlatilag házi - cselédként az otthoni fizetésem hétszeresét keresem. 

Sorolhatnám tovább, de minek, inkább Erdős Virág: Én vétkemét olvassátok, hallgassátok...