Legyen inkább tegnap este! Akkor meglenne az asztalom, s nem veszne el, állíthatom...  Írta Tandori egyik medvés versében, és én most pont így érzem magam. A művészetterepauta lemondta a szombati foglalkozásokat, így hiába lett volna jó, nem lesz belőle semmi. Hát ez se... A holnapi genfi séta is…

A sémám egy zárt szoba, ablaka nincs.Ajtaján forrón éget a kilincs.Nyitogatom egyre, az idő itt nem telik.Ez a hetedik szoba, az a bizonyos hetedik...Tenyerem már tiszta seb, sajog.Odabent egy kisgyerek sír, aki én vagyok.

Nagyobb vagyok, mint a múltam, kinőttem és belebújtamegy új életbe, mint a patak,ki folyóvá nő, beledagad,aztán pedig tengerré lesz,a fájdalom emberré tesz, visz a folyó, kapaszkodjál, semmihez se ragaszkodjál,csak a belső fényed óvjad,abból válik fényes holnap!Tenger, folyó, ezüst patak,forrásból…

Ebbe a címbe minden keserűségemet sikerült belesűrítenem, mindent, amiért elindultam, amiért itt vagyok, amiért kitartok és folytatom... A hazám szégyene, hogy Svájcba kellett költöznöm, hogy megkeressem azt a pénzt, amit a soha nem látott "svájci frank" jelzáloghitel felvétele során-után…