Visszaértem Nyonból, sikerült csizmát szereznem, miközben ötven franktól megszabadítottak. Néztem én már korábban is, november-decemberben, mert tavaly, mikor februárban megérkeztem Lutryba, a magasszárú bélelt cipőmben (kínai volt a drága), második napon elszakadt. Akkor még vártam, reménykedve, hogy nem lesz már hó, de éreztem, hogy az idei szezont nem úszom meg téli lábbeli nélkül. Ősszel a csizmák vagy 100 frank felettiek voltak, vagy egyszerűen nem jöttek fel a lábamra a magas rüsztöm miatt. Szóval ismét csak reménykedtem, hogy talán mégsem lesz hó... De tegnap esett. És éjjel sem olvadt el. És az esti havazásból és hóemberépítésből vizes lábbal betérni nem volt annyira üdítő. Igaz, már maga a hóemberépítés sem... Na, majd ma este újra kipróbálom! (Ui: kipróbáltam, az első megkötésnél kiszakadt a fűzője - szóval vihetem vissza...)

Nagyon hatékony három hetet töltöttem otthon decemberben. Elintéztem, hogy a bőrgyógyász leszedjen legalább 60 fibrómámat, a kardiológus ellenőrizze a szívemet, csináltattam új személyit, új útlevelet, újgy gyógy-talpbetétet. Voltam moziban, színházban, a régi iskolámban. Vettem a könyvnagykerben egy csomó új könyvet, a gyereknek egy új ágyat, sok új ágyneműt, egy új fülhallgatót, egy sárga nyelű fiskars kisollót.

Így most feltöltődve kezdem a 2024-es évet, tele tervvel és tettel.

Megrendeltem az elektromos zongorát. Régen nem vettem magamnak ilyen összegért semmit. Most várom, hogy ideérjen. Január 23-ától pedig kezdem a zongoraórákat. Minden kedden és pénteken 2.00-2.30 között. Izgatottan várom. Drága volt, de úgy gondolom, hogy egy éve itt dolgozom Svájcban, megérdemlem, hogy ezzel belekezdhessek valami újba.

Közben visszaírt Eszter, aki a művészetterápiát tartja, hogy szabad a terem, így tarthatjuk a foglalkozást szombatonként reggel 9-kor. Január 20-án kezdünk vele is.

Gondoltam, kezdem az étkezésemmel is, erre nem kaptam a családtól két doboz csokit? Na, szóval majd utána...