Az elmúlt hetekben észrevettem magamon, hogy nem úgy gondolok a tárgyaimra, mint korábban, hogy valamit haza kell vigyek, vagy valamit ki kell hozzak. Mostanában úgy gondolok a tárgyaimra, hogy van egy közepes hátizsákom otthon. Veszek egyet, hogy itt Svájcban is legyen. Elkezdtem sok holmimat duplázni. Itt is, ott is, kint is, bent is.

Kezdődött a fehérneműkkel, hogy legyen legalább egy hétre való otthon is, meg itt kint is. Aztán folytatódott a lábbelikkel, nadrágok, pulóverekkel. Hogy utazásnál ruhákat ne kelljen magammal cipelnem. Aztán jöttek az elektromos fogkefék, a jó minőségű körömvágó olló, a héten már hátizsákot is vásároltam, hogy legyen itt is, meg otthon is. Érdekes lesz majd mindent egymás mellé tenni, miután hazaköltöztem.

Azt gondolom, az igazi kétlakiság nem az, hogy állandóan hurcibálja az ember a dolgait egyik helyről a másikra, hanem amikor mindenütt van mindened. Azaz tényleg átmész egyik helyről a másikra csak úgy, annyi holmival, ami éppen rajtad, vagy nálad van.