Ma bementem Genfbe. Na nem először, hanem ismét abba az elit negyedbe, ahol 900 frank egy leárazott télikabát. (Ezt onnan tudom, hogy múlt héten kellett visszavinnem egy ilyen leáraztva megvett kabátot, amiért 900 frankot adtak vissza.)

Szóval ma ismét bementem, a gazdasszony által megjelölt bolt alagsorába, ahol egy speciális élelmiszerboltban kellet olyan dolgokat megvennem, amiről kizárólag a kategóriáját tudtam megállapítani. Tudtam, hogy ez zöldség, ez hal, ez pékáru. De hogy azon belül ez az önkiszolgálós részen van, vagy kérni kell, vagy hogy ha kérem, és mutatnak valamit, azt akarom-e megvenni, azt nem tudtam. Csak a neveket, amiket a gazdasszony átküldött, hogy szerezzem be.

Nem megy jól szegénynek a becslés... Adott 200 frankot, hogy intézzek el ruhatisztítót, vegyek cipőkrémet, barbi babákat, meg élelmiszert. Az egész elfogyott a ruhatisztítóban...:) Nem véletlen, hogy a gyermekkel sokat kell matekoznom... Összesen 300 frankkal költöttem többet, mint amit asszonyka megbecsült. 

Szóval ebben az élelmiszerboltban olyan kiszolgálásban volt részem, amilyet még filmen sem láttam eddig. Mikor megfejtettük, mit is akarok venni, a pult mögül kisétált az eladó, és berakta a becsomagolt pékárut a kosaramba. Nem, nem kiadta a pult felett! Kijött, hogy ő tegye bele a kosárba. Ugyanígy a sajtos eladó, meg a zöldséges is. A pénztárnál külön eladó pakolta fel a szalagra, amiket vásároltam, majd ugyanő pakolta be egy szatyorba, és azt vissza a kosaramba.... Egész úrinőnek éreztem magam...