A család, akiknél dolgozom két hétre Japánba utazott, ahová engem is magukkal vittek. Előtte napokon át tanulmányoztam angol és francia útikönyveket, internetes oldalakat, mivel ez a terület teljesen ismeretlen volt számomra.

Október 13-án indultunk útra, Swissair géppel első osztályon. Bevallom, még filmen sem nagyon láttam ilyen luxust, mint amiben utaztunk. Tokióban a Hilton Conrad nevű ötcsillagos szállodában szálltunk meg, ahol számomra külön szobát biztosítottak. Indulás előtt, és még odaérkezve sem tudtam, mi lesz pontosan a feladatom, a szerepem, mennyi időt kell a kislánnyal töltenem, mennyi szabadidőm lesz. Végtelenül gálánsak voltak velem, rengeteg szabadidőt kaptam. A két hétből talán 5 teljes napot kellett a kislánnyal "városnéznem", meg négy vagy öt este-éjszaka vigyáznom rá. 

Tokióban és Kyotóban is töltöttünk időt, a kettő közötti távot (közel 500 km) a világ leggyorsabb vonatával szeltük át alig több, mint két óra alatt.

Tokió olyan mint egy jövőben működő, város méretű lakótelep: felhőkarcolók, metrók, buszok, több szinten folyó közlekedés. A metróval utazva - meglepő módon kizárólag készpénzes a jegyvásárlás - néhol egy-egy épület harmadik emeletén szálltunk ki. 

Kyotóba érve mintha egy másik világba csöppentünk volna: az utcákon az áramvezeték gubancban lógott mindenütt, a házak - bár emeletesek mindenütt - kicsik keskenyek, az utcák szűkek.

Adatok:

19.783 km repülés

120 km autózás

93 km gyaloglás!!!!

Hoztam néhány képet - ízelítőül.