Ma megint kiakadtam. Egyre többször már... Azon kívül, hogy reggel elviszem a gyereket iskolába (sofőrködök - 40 perc), délután meg érte megyek (sofőrködök - 40 perc) játszóterezek vele (90 perc), esetenként tanulok (30 perc), az időm többi részében (kb.6 óra) takarítok. És már nem csak a gyerek…

Este fél kilenc van, április vége. Kint még világos van, a tehenek kolompja idehallatszik. Őrzöm a királylány álmát, illetve most még csak remélem, hogy egyszer csak hagyja, hogy az ólmos fáradtság, amit már az iskolából hozott haza, végre leteperje. Lassan magamat is előkészítem az éjszakának, bár…

Most, hogy a gazdáim még mindig nincsenek itthon, csak a nagymama, a kislány meg én, gyakorlatilag alig történik valami. Reggelente elviszem a kislányt az iskolába, de én már készen kapom, berámolt táskával, megfésült hajjal, megreggelizve, útra készen, tényleg csak elfuvaroznom kell. Az iskolánál…

- kérdezte Anikó tegnap. Elkezdtem leírni, de ez annál sokkal bonyolultabb. Megígértem neki, hogy legközelebbi beszélgetésünk során elmondom.  Miért nem dobbantotok? Miért akarsz IDE visszajönni? Alapvetően nem akarok ODA visszamenni. De ez sokkal bonyolultabb dolog, mint azt én gondoltam. Először…

Február 4.  Egy éve érkeztem Svájcba. Napokig tartó tervezés, órákig tartó pakolás és a bőröndök súlyának méregetése után indultam a reptérre. Fétlem, vajon a feladott csomagjaim tényleg súlyhatáron belül lesznek-e. Az egész utazástól nagyon izgatott voltam. Ferihegyről Amsterdamba, majd onnan…

Megkérdeztem a "gazdámat", hogy tervezhetem a húsvéti szünetet, mivel a férjemmel szerettünk volna pár napra elutazni. A héten megkaptam a hírt, a család kétszer három hétre elutazik, amikor én hazamehetek, vagy kihívhatom és vendégül láthatom itt, az apartmanomban a férjemet. Ez utóbbira egyáltalán…

Ennyi ideje élek Svájcban. Az első öt hónapot Lutryban, egy amerikai családnál töltöttem, mint nevelőnő és házvezetőnő (nanny-houskeeper). Az utóbbi négy hónapot pedig Founexben, mint nevelőnő, azaz nanny. A fő különbségeket megpróbálom…