Holnap már péntek lesz. A péntekek mindig hosszabbak, de mégis könnyebbek, mert inkább csak sofőrködni kell. Délig munka, délután megyek a gyerekért, hazahozom, majd fél óra múlva viszem taekwondo-ra. (De egy idétlen szó ez, hogy taekwondo.)

Hétvégén elmegyek kirándulni - a frissen szervizelt kocsival most már sokkal nyugodtabban megyek távolabbra is. Aztán hétfő-kedd, meg a szerda délelőtt. És szerdán 13 órakor indulok haza. Igaz, a repülő csak 6-kor megy, de elhúzok innen a házból. Bemegyek Genfbe sétálni, múzeumba, könyvesboltba, vagy bármit. És este 8-ra leszáll a repcsi, kilencre otthon lehetek! Hű, nagyon várom már.

Két és fél hét otthon. Mondjuk már most tudom, hogy rossz lesz visszajönni, mert decemberig ez lesz a hátralévő leghosszabb, a 8 hetes etap, ami sok, hosszú.

Szombaton, ha szép idő lesz, újra megpróbálom a Mont Blant-ot, kicsit jobban felkészülve, mint a múltkor, kávé, csoki, szendvics, kóla. Ha kevésbé lesz jó idő, akkor pedig Fribourg a cél, szintén jobban felkészülve, mint legutóbb. Aztán a vasárnapot meglátom, lehet, hogy bemegyek Genfbe, múzeumba talán.