A gyereknek egy hét múlva lesz a születésnapi zsúrja, amire lassan már 3-4 hete készülődünk. A gyerek mondhatta el, hol szeretné a zsúrt tartani, milyen ízű tortákat szeretne, milyen egyéb nyalánkságot.

Meg is szerveztem - folyamatosan egyeztetve anyuval -, hogy szombaton egy speciális tornateremben legyen a zsúr. Gyártottam meghívókat (terveztem, megírtam, kinyomtattam), a gyerek kiosztotta. Lefoglaltam a tornatermet (kifizettem a felét a sajátomból, amit később visszakaptam, de hát mégis, én hitelezek a milliárdoséknak). Egyeztettem, hogy legyen egy edző a gyerekekkel, aki tudja, hol-mennyire szabad ugrálni, mivel ezt sem én, sem a szülők nem tudjuk, és a balesetek elkerülése végett mégiscsak jobb, ha egy hozzáértő ott van a gyerekek között. Rendeltem pizzát a gyerekeknek. A gyerek kért pattogatott kukoricát, chipset és kétféle tortát: csokisat és vaníliásat.

Anyu megírta, hogy a gyereknek nem jó a cukrászdai torta, ő házi tortát akar (!), reméli, én tudok sütni tortát, mert ő nem tud, de megígérte a gyereknek, hogy lesz házi tortája. (Tényleg nincs elkényeztetve...Miért ne lehetne néha nemet mondani a gyereknek...)

Ma - vasárnap, amikor is a 15 percre lévő faluból hozom haza a gyereket (szülők miért nem tudták ezt megoldani, nem tudom, de így legalább a vasárnapomat kicsit meg tudták nyirbálni), a gyerek a kocsiban kifakadt, hogy anyukája miért vett 5 csomag chipset, amikor ő megmondta, hogy 3 elég lesz, és minek az edző, ő megmondta anyukájának, hogy az nem kell, én meg legyek kedves és fogjam be a számat...