Megvárt... most lett a vanból volt...
2024. október 12. írta: Lady Lydia

Megvárt... most lett a vanból volt...

454865587_879147204265871_8080441182353294452_n.jpgMegvárt. Megígértem neki, hogy ott leszek vele végig. A legvégén is. 

Öt éve köhög. Május óta már be is pisil. Augusztus óta már folyamatosan pelenkázzuk.

Szerda este, mikor hazaértem, még szaladt elém, mikor meglátott. Csütörtökön azt hittük, a foga fáj. El is vittük a régi állatorvoshoz, aki közölte, majd hétfőre hoz valami antibiotikumot. Pénteken bevittük az állatkórházba, ahol megvizsgálták, vért vettek tőle, de jelezték, sőt, a papírjára rá is írták, hogy érdemes lesz most már elgondolkodnunk...

És nem javult. Az egész estét és éjszakát mozdulatlan, maga alá vizelve töltötte. Reggel még a kolbász, a hurka sem kellett neki. Levittem, hátha kakil lent esetleg. Már imbolyogva tudott csak menni. Elsétált a fűig lassan, ott leült, és csak kérőn, kérlelőn nézett rám. 

Reggel kilenckor már az állatorvosnál voltunk, aki még csinált egy UH-t, megnézni, mi van belül... Nem látott semmit, így mondtam, ha nem tud javulni az állapota, ha nem várható javulás, mi az eutanázia mellett döntöttünk. 

Azt gondoltam, sokkal nehezebb lesz. De csak a túláradó szeretetemet és a sós könnyeimet éreztem.

Fogtam az ölembe, megígértem neki, hogy így lesz, és az én karomban szenderült mély álomba. Amikor már nem horkolt, letettem az asztalra, ott vártuk meg, hogy a második injekció is hasson. 

Otthagytam az asztalon... 

Most meg itthon, Joan Baez zenéje szól, az a szomorú... és pakolom össze a holmijait....

Hát így ért véget a több, mint 15 év...

Próbálok erős lenni, de nagyon fáj...

0.jpg

Megfontoltuk....

1.jpg

A mostból így lesz volt...

2.jpg

Szelíden dőlt el, ahogyan a fák. Még csak zajt sem keltett...

3.jpg

Elaludt és elmerült az idők tengerében...

4.jpg

*****

 

Úgy mentél el, mint aki fáradtan lelép
És azt mondja, hogy ennyi volt, és ebből már elég
Mint akinek nem maradt már ereje küzdeni
És tudja jól, hogy senki nem tud segíteni

Mentél és nem köszöntél senkitől sem el
Mint akit a folytatás már rég nem érdekel
A szíved súgta, nem tehetsz már semmit ellene
És nem tudsz tovább élni vele, se nélküle

Elmentél úgy, hogy tudom, készültél már rég
Azt mondtad, a fényből és a sikerből elég
Mint aki se veszteni, se győzni nem szeret
Mint egy öreg bölcs, aki még mindig kisgyerek

A bejegyzés trackback címe:

https://lutry.blog.hu/api/trackback/id/tr6218706640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása