Nem tudom, miért bosszankodom rajta. A kislánynak ma van a születésnapja. A szülőktől szerintem minimum 3000 CHF értékben kapott ajándékot: egy aranyláncot, 9 csomag slime-ot (az a nyúlós izé), a többi mind ruha (minimum 20 db). Nem kapott játékot. Egy darabot sem. Se egy plüssállatot, se egy társast, se egy kézműves- vagy kísérletezős csomagot. Se legót, se babát. Semmit. (Tőlem 2 db könyvet kapott, de ezzel is a második legjobb ajándékhelyre ugrottam. Rögtön a slime után.) Ez a születésnapja. Nem ültek le együtt játszani, nem vitték el sehova. Pedig ma pont iskolaszünet van, nemzeti ünnep Genf kantonban. Ilyenkor azért nagyon sajnálom szegény gyereket.... Elviszik este étterembe vacsorázni. (Miért nem ebédelni?) Holnap iskola lesz, ráadásul olyan pénteki nap, ahol az iskola után négykor még tánc különóra lesz, utána meg még takewando különóra, este nyolcig. Micsoda ajádék, hogy ezt hulla fáradtan kell majd végigcsinálnia....
Ezért sem tudok tovább maradni, nem tudom támogatni ezeket a szülőket ezzel az értékrenddel. Az ajándék átadás közben anyu repkedett a gyerek körül: "Látod, a kedvenc márkád!", "Azt a csomagot bontsd ki utoljára, mert az volt a legdrágább!", "Ez már igazi aranylánc, nagyon drága volt, nem is lehet a te szobádban, elzárjuk majd az én széfembe!" A slime-ra meg azt mondta anyu, hogy fúj, ez meg milyen gusztustalan... és kinevette a gyereket, aki vágyott erre a vacakra... És délután ki játszott a gyerekkel, ki csodálta meg az ajándékait, ki beszélgetett vele? Hát nem a szülők....
