A leginkább az zavart engem a jelenlegi élethelyzetemben, hogy gyakorlatilag nem láttam tovább az orromnál. Nem tudom, mit csinálok holnap, azaz, hogy pontosan mi lesz a munkám a munkahelyemen. Nem tudtam, mikor lesz legközelebb szabadság, vagy hogy hogyan is alakulnak a hetek, a hónapok. 

Az iskolában megszoktam, hogy augusztus végén, mikor a tantestület összegyűlik és megtervezik a tanév programjait, kialakul a következő egy év: őszi szünet, téli szünet, tavaszi szünet, év vége, hosszú hétvégék. És az ember tud tervezni, látja, hogyan szabdalják a programok az év menetét. Én nagyon szeretek tervezgetni, így ez az elég fontos része az életemnek nagyon hiányzik.

De a héten - ez lesz a "hetijó"-m, a héten ismét bekerült a munkahelyi telefonomba a család összes repülőjegy foglalása, és ennek kapcsán sikerült a gazdasszonyommal megbeszélni, hogyan tovább. Így most már decemberig nagy vonalakban mégiscsak láthatom és tervezhetem az évet.

Június végén - július elején így pár napra el tudok utazni Londonba, és pár napra haza. Augusztusban tíz napot nagy valószínűséggel otthon tölthetek. A kettő között még lehet, hogy a kislánnyal együtt hazamehetek egy hétre. (Én felajánlottam, most várom, hogy átgondolják.) Látom már előre - és ismerem őket annyira, hogy tudjam - az őszi szünetben ismét lesz utazás, ahova vagy magukkal visznek (ők Ázsiát szeretik), vagy jön a nagymama, és őt viszik magukkal - nekem ez akkor viszont szabadság lesz ismét. Aztán nyilván a karácsonyt is otthon töltöm. De így, hogy látom már, mi mikor, nagyjából hogyan alakul, ez szabdalja és keretet az az időmnek. Most már nem csak a fizetést várom hó végén, hanem tudom, hogy mindig van 3-5-8 hét, a következő eseményig.

Egész jól érzem most magam ettől....