Visszaérkeztem 9-én, immár Founex-be. A Wizzair több, mint két órát késett Nizza felé. Nizzában nem találtam meg az átszállást, ki kellett mennem a reptérről, majd ismét visszabattyogni. Újra sorbaállni a biztonsági ellenőrzésen. Kapkodva, rohanva. Hiszen még egy szendvicset szerezni akartam, egy mosdót találni. Kapkodásban fenn is akadtam, hiszen elfelejtettem, hogy a vámmentes boltban vett víz nálam van. Nagy nehezen elértem az Easyjet gépét, majd a beszállítás után a csőben, 30 fokban várakoztattak majd 20 percet, mire végre beszállhattunk. Körben büdös, izzadt emberek. Borzalmas út volt. De Genfben szerencsésen leszálltam.

A reptéren - kifelé jövet - láttam egy figurát, aki nagyon hasonlított a munkaadómra. De biztos nem ő az, hiszen minek jönne ide, azt beszéltük meg, hogy Coppet vasútállomásán vár majd. (Founex-ben nincs vasútállomás, olyan kicsi.) Már a vonaton ültem, mikor kiderült, hogy mégis ő volt. Coppetben végül találkoztunk.

Hazaérkezés után órákig rámoltam kifelé a táskáimat, mindennek helyet keresve. Furcsa szobám - apartmanom van. Hatalmas, visszhangzik. Nem tudom belakni... A beépített szekrények mindent elnyeltek. Az ágyam furcsa, egy kanapé, de memóriamatrac van rajta, így kényelmes. Csak olyan furcsa. Évek óta franciaágyban alszom, most meg megint egy kanapén...

A kislány aranyos, érdeklődő. Szerencsére nem Barbi-baba. Már kirándulni is voltunk együtt, nagyon érdekli a világ, de a formális tanulást unalmasnak tartja. Ki kell találnom, hogy hozzam fel matekból, mert kissé le van maradva az életkorához/évfolyamához képest. Nem buta, érti a matekot, csak a rutin számolásban a begyakorlás hiányzik. Az ujján számol még mindig, pedig nyolc éves, két éve iskolás lenne már otthon is. Ő pedig négy éves kora óta jár már iskolába.

A ház gyönyörű, hatalmas, mint egy múzeum. A kert olyan, mint egy botanikus kert. A 9x6 méteres medencében fűtött víz van. (Kicsit melegnek találtam a 30 fokban.)

Valahol hihetetlen, hogy az otthoni, tanári óradíjam négyszereséért társasozok, kirándulok, fürdök és játszok egy fűtött medencében egy gyerekkel.

De nagyon hiányzik az otthon. A saját lakás, a család. Minden nagyon jó lenne, ha együtt lakhatnék velük, nem egy idegen családdal. Reggel idejönnék, este hazamennék. Haza. Mert nem Magyarország hiányzik, hanem a saját otthon, a saját fészek, a saját család. De kitartok, hiszen ezért jöttem: anyagilag egyenesbe kerülni. Kifizetni az otthoni uzsorahitelek maradékát - ami még van, kicserélni, amire szükség van otthon (bútor, gép), tartalékot képezni.