Most, hogy a gazdáim még mindig nincsenek itthon, csak a nagymama, a kislány meg én, gyakorlatilag alig történik valami. Reggelente elviszem a kislányt az iskolába, de én már készen kapom, berámolt táskával, megfésült hajjal, megreggelizve, útra készen, tényleg csak elfuvaroznom kell. Az iskolánál Vigyori Bácsi nyitja a kocsiajtót, köszönti és tessékeli be a gyereket az iskolaudvarra. Még csak a kocsi motorját se kell leállítanom, nem kell parkolnom, épp elég, ha lelassítok. Hazatérve a kislány szobájában rendet rakok. Nincs nagy rendetlenség, mert szegénykének nincs ideje játszani délutánonként, esténként, mert tanulni, gyakorolni kell. Megcsinálom az ágyát, kitisztítom a mosdót, a vécéjét, leviszem a mosókonyhába a szennyesét, kimosom a vizes poharát. Letörölgetem a port, igen, minden nap, holott nincs por. Aztán várok. És várok. És várok. Jobb napokon a nagymamát elviszem a boltba, hogy vásárolhasson. De közben én mit csinálok? Várok. Várom, hogy teljen az idő. 11.30-ig így múlatom az időt, próbálok keresni munkát, feladatot. Tudnotok kell, hogy egyébként egy takarítónéni minden nap jön 8.00-12.00 között, a takarítás az ő dolga. Nekem csak a kislány és a saját szobám tisztán tartása a feladatom, meg az alagsorban lévő játszószoba. De oda az elmúlt 5 hétben nem ment be a kislány, szóval semmi tennivaló ott. Elmondhatom, ráérősen telnek a napjaim. 11.30-tól már szabad vagyok, olvasok, zongorázok, esetleg elmegyek sétálni, vagy telefonálgatok. Ja igen, és kéne hulahoppozni... Délután háromkor kezdődne ismét a műszakom, hát készenlétben várok. Volt nap, amikor 15.30-kor, de van nap, amikor 17.00 órakor indulunk csak el, hogy hazahozzuk az iskolából a gyereket. Addig megint nincs mit csinálni... Miután hazaértünk, én ismét várok fél órát, vagy egy egészet is, aztán tanulok a kislánnyal fél-egy órát. Utána megy vacsorázni, de az már megintcsak nem az én műsorom, mert nagymama intézi a nap hátralévő részét...

Vasárnap azonban hazajönnek 5 hét után Ázsiából a gazdáim. Gondolom vasárnap még nem lesz munkám, bár úgy tervezem, hogy kéznél legyek, ha kellek.

Jövő héten négy nap munka, utána viszont Nagypéntektől ismét két hét szabadság!

Szerintem király munkám van. Már csak ki kell valamit találnom, amivel az agyam szabad kapacitását lekötöm, mert ott bent a fejemben az a szürke valami nagyon unja magát...