Rosszabb napokon arról fantáziálok, mit és hogyan csomagolok majd össze, amikor elkezdem a hazafelé költözéshez a csomagolást. Gondolatban számolom a bőröndöket, szatyrokat, táskákat, dobozokat. Milyen sorrendben, mit mivel és hova...

Aztán mindig rájövök, hogy mennyire felesleges ez még, mert még nem tartok ott, hogy hazafelé menjek. Bár a szívem-vágyam sokszor húz. De még 26 hónapot ki akarok tölteni, hogy anyagilag is megfelelő tartalékkal menjek haza. Felkészülve a hálószoba bútor cseréjére, a gépek cseréjére, és arra, hogy legyen tartalék. Mert csak felhízlalt diszót engedünk a disznóvágás közelébe..

Közben pedig itt a nyár, a fiam is jönni akar Svájcba, a férjem is (ő akár hetente jönne, mivel nyáron nincs túl sok munkája). Én Londonba készülök (már csak három hét!), szóval most nyáron kicsit szórunk a pénzből, hiszen most már évek óta csak verjük a fogunkhoz, azt hiszem az egész család megérdemli, hogy szusszanjon egy kicsit.