Vége van ennek a végeláthatatlan nyári szünetnek. Végre. Napi 10-11-12 órákat dolgoztam, ebédszünet nélkül, reggel fél kilenctől este 7-ig, 8-ig, vagy amikor a szülők nem voltak itthon, akkor akár éjfélig is... Be kell lássam, ez már nem az én világom. Én már nem akarok, nem tudok, nem vagyok képes…
Áprilisi este...
Este fél kilenc van, április vége. Kint még világos van, a tehenek kolompja idehallatszik. Őrzöm a királylány álmát, illetve most még csak remélem, hogy egyszer csak hagyja, hogy az ólmos fáradtság, amit már az iskolából hozott haza, végre leteperje. Lassan magamat is előkészítem az éjszakának, bár…