Vártam és készültem, hogy hullámvasút lesz az első pár nap. Egyik órában nagyon jó, és végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult, a másik órában bőgve rohannék haza, miközben pontosan tudom, hogy nagyon jó helyre kerültem, nagyon jó dolgom van, és nagyon jól megfizetnek. (Balra a képen Lutry tópartja látható.)

Egy három szintes házban élek és dolgozom. Három autó, három kutya, négy macska, két gyerek és egy felnőtt. Reggel korán kezdődik a műszakom, ötkor kelek, 3/4 6-tól már feladataim vannak. (Ez később csak 6-tól lesz, de most még minden nagyon új, és nagyon lassan megy.) Először ellátom az állatokat, majd a gyerekeket. 8-ra elviszem őket a szomszéd városba iskolába. Fél kilencre hazaérek. Elvileg délután egyig szabad vagyok, gyakorlatilag ez még nem nagyon valósult meg, hiszen most még csak betanulok. Délután a három szintes házat takarítom, elképesztő gépekkel... Inkább gépkezelő vagyok, mint takarító. Mintha egy filmbe csöppentem volna. Az egész házat computer vezérli, bárhol hangra is felkapcsolja a lámpát, zenét játszik le, felír bármit a bevásárlólistához, emlékeztet hogy eltelt tíz perc, vagy ha kérem, mond egy viccet. A kutyákat ki-beengedem, letakarítom a lábukat minden alkalommal. A gyerekekért érte megyek délután. Majd itthon eszünk, tanulunk, vacsorázunk, fürdünk. (Mondjuk a gyerekek etetése igazi kihívást jelent, eddig még csak a sajtos tésztát és a csirke nuggets-et eszik meg. Hahó! Bármilyen ötletet elfogadok, kipróbálok!) Este fél nyolc körül érkezik haza az anyuka, addig tart az én műsorom. Minden elképesztően modern itt. Külön szobám van, külön kis autót kaptam. (Hétvégi, szabadidős használatra.) A gyerekeket egy luxus autóval hordom. 

Az első hétvégémet Lutryban töltöttem, körüljártam, hol is vagyok. Ez a kis város a Genfi tó partján van, a hegyoldalban. Mi a hegytetőn lakunk. Így az első vasárnapi túrámat biztos, hogy nem fogom többet megismételni, azaz soha többet nem megyek le gyalog a tó partjára. Némelyik utca olyan meredek, hogy a házak oldalára korlátot szereltek fel, kapaszkodni. A tópart gyönyörű, kicsit a Balaton partra emlékeztet, bár ott ilyen gyönyörű hegyek nincsenek a túlparton.

Meglátogattam még Vevey-t is, ez egy szomszéd kisváros, ahova a gyerekek is járnak. Megtalátam a híres "Villát", Chaplin szobrát és a Játékmúzeumot is. 

Itt a kutyakakis szemeteseken ott a zacskó, amiből bárki vehet, ha elfogyott a sajátja. Nem viszik el. Ahogy a ház előtt álló kerékpárokat sem... 

A kinti élet egyik első lépéseként telefont kellett szereznem, amiben  munkaadóm készségesen segített. Adott egy iPhonet, egy hozzá tartozó okosórával, és segített telefon előfizetést szerezni. Mivel az ő nevéhez kötődik, így egy - itteni viszonylatban - rendkívül kedvező előfizetést kaptam: havi 30 CHF-ért(kb. 400 Ft-tal kell szorozni) korlátlan net és korlátlan telefonálás bárhová a világon. (Amiket én néztem, mint utcáról besétáló ügyfél, azok között sem volt ennél olcsóbb előfizetést és az nem lett volna korlátlan...)

A héten kitöltöttük a munkaadómmal az egészségbiztosítási papírokat, ma elküldtem a postán. (A posta a zöldségesnél volt...!:)

A héten még komoly feladatok várnak: most 15-től él a szerződésem, be kell regisztrálnom Lausanne-ban.  A munkaadóm holnap reggel elvisz, hogy elintézzük. Tényleg egy szavam sem lehet... Utána még bankszámlát kell nyitnom, ha minden igaz. Nem tudom nem elég-e a Revolut, illetve vajon nem biztonságosabb-e ha van egy svájci bankszámlám. Ezen még agyalok egy kicsit, illetve majd a munkaadóm megmondja, hogy ő például tudna-e egyáltalán revolut számára pénzt utalni.