Húsvétkor a családom itt töltött Lutryban pár napot, s mivel kocsival jöttek, kihoztak még néhány holmit, amitől még itthonosabb lett a szobám. Egy hetet otthon töltöttem és úgy jöttem vissza, hogy most már jó itt. Most már nincsenek rossz gondolataim és örülök, hogy ilyen döntést hoztam. Mikor megérkeztem, a szobámban várt a postai értesítő, hogy megérkezett a várva-várt munkaengedélyem. Ez az utolsó ügyintézni való, végre pontot tehetünk a bürokrácia útvesztőjében tett hosszú, kanyargós utamra.

Pár nap telt el, éppen csak kezdtem visszarázódni a svájci világomba, amikor pénteken egy beszélgetésre hívott. Rosszat sejtettem, mivel nem szoktunk asztal mellett ülve beszélgetni. Elmondta, hogy van egy jó és egy rossz híre. Elmondta, hogy kapott egy nagyon jó munkát, a cég visszahelyezi őt Amerikába. A rossz hír, hogy ez engem is érint. Bár eddig egy határozatlan idejű szerződésünk és megállapodásunk volt, de neki most nincs más választása. Nyáron visszaköltöznek... Felajánlotta, hogy magával visz, bár ott - szerinte - csak fél évre adják meg a munkavállalási engedélyt. Mondjuk nem szeretnék Amerikába menni, most, hogy végre a végére értem a svájci bürokráciának. Messze van, a családom pedig így is hiányzik, hogy gyakorlatilag akár fél nap alatt haza tudok érni, illetve kocsival egy nap alatt ki tudnak jönni. Egyébként pedig megszerettem Svájcot. 

Örülök, hogy pénteki napon jelentette be, így volt két napom - a szabad hétvége - hogy kicsit átrendezzem a gondolataimat, összeszedjem magam, meglássam a lehetőséget abban, ami most adódott.

Szóval feltápászkodni, koronát fejre visszarakni, és menni tovább...