Évek óta húz külföld. Szeptemberben már éreztem, hogy ez nem csak Anglia lehet. Már egész Európa húz és vonz.

Folyamatosan keresgéltem, ötven évesen merre és hogyan lehetne kitörni - a pedagógusként megélt - szürke és elkeseredett magyar valóságból.

December elején megtaláltam az irányt: bentlakással: houskeeper / nanny / motherhelp. Érkezett is egy-két ajánlat. Történt néhány telefonos és videós interjú.

Egyik lehetőség kezd komolyra fordulni, ezért indítom ezt a blogot. Ha valóban sikerrel járok, az új életem most és itt kezdődik.

Már csak pár nap, már csak a szerződésre várok. Szóbeli megállapodás megtörtént. Tetszik az új lehetőségem, de addig nem merek róla se írni, se beszélni, amíg a szerződést nem láttam. Tudjuk, az ördög a részletekben rejlik.

Azt ígérték, e hét végére talán meg tudják küldeni a szerződést és akkor azt átbeszélve véglegessé és eldöntötté válik. Már csak akkor nem jön létre, ha valami nagy furcsaság kerül bele az írásbeli megállapodásba.

Lebénít a várakozás és a hallgatás...

Ha minden jól megy, február 15-én szabadulok! Szurkoljatok...